Kiskunhalas, 1892. május 6. – Márianosztra, 1953. május 22.

Földbirtokoscsaládból származott. 1910-ben érettségizett, egy évet a genfi egyetemen tanult, majd 1914-ben a kassai, illetve a mosonmagyaróvári gazdasági akadémián szerzett gazdász képesítést. Később elvégezte a Magyar Királyi József Műegyetemen a közgazdasági kart. Az első világháborúban katona, tüzér főhadnagyként szerelt le. 1920–1924-ig Kiskunhalas város alkalmazottja, majd a családi birtokon gazdálkodott. 1928-ban elvégezte a kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémiát is, 1931-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1930. április 1-jétől október 1-jéig Kiskunhalas főjegyzője, de összeütközvén a Bethlen-kormányzattal, lemondott. 1931-től ügyvédi tevékenységet folytatott. 1931-ben lépett be a Független Kisgazdapártba, 1935-től a kiskunhalasi szervezet ügyvezető elnöke, 1939-től elnöke. 1939-ben képviselő-jelölt is, de nem jutott be a képviselőházba. A háború alatt a helyi pártszervezetet a hatóságok feloszlatták, őt rendőri felügyelet alá helyezték. 1942. április 28-tól 1943. május 5-ig katona, a IV. kisebbségi (szerb) munkásszázad parancsnoka; részt vett a doni visszavonulásban. 1944. október 23-án egy gyógyszerész barátjával a város határában fogadta a szovjet csapatokat. A helyi szovjet parancsnokság megbízásából 1944. október 25-től 1945. március 16-ig a városi rendőrség parancsnoka volt. Közreműködött a kisgazdapárt helyi szervezetének és a környékbeli pártszervezeteknek az újjászervezésében; egyik megalapítója a helyi nemzeti bizottságnak. 1944 decemberétől 1945. november 4-ig az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. Betegsége miatt 1945 őszén lemondott helyi pártelnöki tisztéről, és visszavonult a politikától. 1948. szeptember 7-én a halasi igazolóbizottság nem igazolta; a végzést december 2-án a népbíróság is jóváhagyta, ügyvédi tevékenységet nem folytathatott. 1952 elején kilakoltatták, majd az év során fegyverrejtegetés gyanújával letartóztatták és bíróság elé állították. A per folyamán a márianosztrai börtönkórházban súlyos betegségben meghalt.