Alsónyék, 1910. október 28. – Budapest, 1999. február 26.

Apja vasúti munkás volt. A gimnáziumot Mezőtúron és Baján végezte. A budapesti Református Teológiai Akadémián, 1931-1932-ben, Párizsban, 1934-1935-ben, Glasgowban tanult, 1935-ben Budapesten református lelkészi oklevelet szerzett. 1936-tól 1945-ig a budapesti Bethesda kórház lelkésze. 1945-ben állami szolgálatba lépett, a Külügyminisztérium béke előkészítő osztályának munkatársaként, 1945-1946-ban, a párizsi békekonferencián a magyar delegáció tagja. Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnökök titkárságának vezetője 1949-ig.  1950-ben a varsói II. Béke Világkongresszuson megalakított Béke Világtanácsban Magyarország egyik képviselője. 1949. novembertől 1956. októberig a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, 1956. október 31-én lemondott püspöki méltóságáról. 1956. decembertől a Kulturális Kapcsolatok Intézete kormánymegbízottja, 1957-től elnöke, a külügyminiszter első helyettese 1958. február 19.-1961. szeptember 13. között, majd külügyminiszter 1961. szeptember 13-tól 1973. december 14-ig. Országgyűlési képviselő 1953. május 17. és 1990. március 16. között; előbb a Magyar Függetlenségi Népfront illetve a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megye, 1963. február 24-étől budapesti listájáról, 1967. március 19-étől Budapest 45. számú, 1971. április 25-étől Tolna megye 1. számú, 1980. június 8-án Budapest 30. számú, majd 1985. június 8-án az országos listáról jutott be a törvényhozásba. Az Országgyűlés alelnöke 1973. december 19-étől 1988. októberig, az Elnöki Tanács tagja 1957. május 9-étől 1961. szeptember 13-ig. 1961-től az MSZMP tagja, a Központi Bizottságban 1966. december 3. és 1988. május 22. között volt tag.