Kissomlyó, 1902. február 21. – Zalaegerszeg, 1992. augusztus 30.

Kétgyermekes szegényparaszti családból származott. A polgári iskola negyedik osztályának elvégzése után a pápai tanítóképzőbe iratkozott, ahol 1925-ben oklevelet is szerzett.

1925-ben Bazsi községben kezdet el tanítani. 1927-től 1930-ig Szentbékkállán, 1930-tól 1931-ig Pécsbányatelepen, majd ezt követően egészen 1949-ig feleségével együtt Zalaszentbalázson élt és dolgozott. 1932-ben igazgató-kántortanítóvá nevezték ki, majd körzeti iskolai felügyelő lett. Nyírádon 1949 és 1950 között, Ukkon 1950 és 1963 között tanítottak. A közélet iránti érdeklődést otthonról hozta magával. 1931-ben megismerkedett Drózdy Győző pedagógus, országgyűlési képviselővel, aki révén közvetlenül kapcsolódott az ellenzéki politizáláshoz, 1942-ben pedig a Független Kisgazdapárthoz. 1939-től 1942-ig – számos tanítótársához hasonlóan – ő is tagja lett a vidéki intelligencia felé nyitó és nevét Magyar Élet Pártjára változtató kormánypártnak.

Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon szavazatával a Független Kisgazdapártot támogatta. 1947. augusztus 31-én – felismerve népszerűségét és közmegbecsültségét – a DNP a tudta nélkül és távollétében képviselőnek jelölte. A Zala vármegyei választókerületben nyerte el a parlamenti mandátumot. 1947 októberében a DNP tisztújító ülésén megválasztották a párt egyik vitarendezőjének. 1948. július 7-én a Horthy–korszakbeli kormánypárti tagságát ürügyként felhasználva összeférhetetlenségi ügybe keverték és megfosztották képviselői mandátumától. 1949 áprilisáig a falujában tanított, majd őt Nyírádra, később Ukkra, feleségét pedig Egeraracsára helyezték. A Nagy Imre-féle új szakasz idején újra bekapcsolódhatott a helyi közéletbe, 1954-től, a Hazafias Népfront megalakulásától 1963-ig az ukki népfront titkára volt. 1956. november 1-jén a Zala megyében is újjászerveződő DNP ideiglenes vezető testületébe választották társelnöknek. Lakóhelyén az indulatokat mérsékelve próbált irányt szabni a történéseknek, ennek ellenére később ellenforradalmi vádakkal illették, de bírósági eljárást nem kezdeményeztek ellene. 1963-ban nyugállományba vonult, ezt követően Zalaegerszegen élt feleségével.