Sopron, 1904. június 6.–Budapest, 2006. november 10.

Rákosi Mátyás testvére. Érettségi vizsgái után 1914-től a Reiter Villamosgép-gyárban fémipari tanonc volt, majd külföldi emigrációban – Jugoszláviában, Ausztriában és Franciaországban – 1925-től a Szovjetunióban élt.  Jugoszláviában lakatosként dolgozott, másutt repülőgép ipari művekben alkalmazták. 1935-ben a moszkvai Repülőipari Intézetben repülőgép-gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1940-ig a moszkvai Repülőipari Üzemek üzemvezetője, gépészmérnöke, majd főosztályvezetője, 1940-től főtechnológusa volt. A második világháborúban a szovjet hadsereg századosa. 1945-ben 1945 őszén hazatért Magyarországra, belépett a Magyar Kommunista Pártba; a Híradástechnikai Ipari Igazgatóságon dolgozott, majd 1946-ban a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt vezérigazgató-helyettese, 1947-től a Törzsgyár műszaki igazgatója illetve 1948-től a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyár vezérigazgatója. 1950-től a Kohó- és Gépipari Minisztérium középipari miniszterhelyettese, 1954. januártól első miniszterhelyettese volt. 1955. novemberében kinevezték a külkereskedelmi miniszter első helyettesének. Az MDP nagy-budapesti pártbizottság tagja. A BME nyilvános rendes tanára, 1956-ig a gépgyártás-technológiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1949-től az MTA levelező tagja, 1960-ban törölték. 1956-től ismét a Szovjetunióban élt, a moszkvai Szerszámgépipari Kísérleti Intézet tudományos főreferense. 1958-ban visszatérhetett Magyarországra, 1964-ig a budapesti Április 4. Gépgyár termelési főnöke, főtechnológusa, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár főtechnológusa, tanácsadója, 1968-tól nyugdíjas.