Békéscsaba, 1909. december 29. – Békéscsaba, 1993. augusztus 31.

Kisiparoscsaládból származott, apja, kőműves volt. Hat elemi elvégzése után szabóinasnak ment, 1925-ben férfiszabászsegédként szabadult. A két világháború között szabó volt különböző magáncégeknél. Keresetét nyaranta az aratáskor vállalt munkával egészítette ki. 1925-től a szabók szakszervezetének tagja. 1930-ban lépett be az MSZDP-be, a párt békéscsabai szervezete végrehajtó bizottságának lett tagja. Egy ideig az ifjúsági csoport vezetője volt, gyakran rendőri felügyelet alá került. 1931. augusztus 15-től az MSZDP Országos Ifjúsági Bizottságának tagja. Egy időben gyakori látogatója volt a HELS Munkás Eszperantó csoportjának. 1944. április 19-től hat hónapra Ricsére internálták.

1944. október 9-től a békéscsabai vezető tanács, illetve a nemzeti bizottság tagja, a Népőrség vezetője. 1944. december 17-től Békéscsaba egyik képviselője az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. 1944 októberében belépett az MKP-be. 1945–1947-ben a párt városi titkára, majd vármegyei sportfelügyelő. 1949. novembertől a békéscsabai ruhagyár igazgatója. Két év alatt elvégezte a polgári iskola négy évét, majd pártiskolára került, melynek befejezése után a Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke 1954-ig. Közben levelező tagozaton elvégezte az ELTE ÁJTK-t, a diplomát 1957-ben szerezte meg. 1954. márciustól 1956. októberig Békéscsabán városi tanácselnök. 1958-tól 1964-ig a békéscsabai Szőnyegszövő Htsz elnöke, majd a helyi Május 1. és Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek közös jogtanácsosa. 1974-ben ment nyugdíjba.