Makó, 1911. november 20. – Budapest, 1987. január 10.

Mezőgazdasági munkás gyermeke. Öt elemit végzett, majd cselédként szolgált. Kitanulta az ács szakmát. 1933-ban belépett a MÉMOSZ-ba, az ács szakosztály vezetőségi tagja lett, 1936-1937-ben a központi vezetőség tagja. Kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, a párt csillaghegyi, majd 1946-tól szentendrei járási szervezetének titkára. Az 1947-es választások idejétől az MKP szervezési osztályán pártinstruktor, átigazolták az MDP-be. 1949 áprilisában a Dolgozó Parasztok és Fölmunkások Országos Szövetsége KV titkára lett. 1950. áprilisban a MÉMOSZ főtitkárhelyettese, 1951. februártól az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettes volt, majd 1955. májustól az Építő-, Fa- és Üvegipari Dolgozók Szakszervezete elnöke, majd főtitkára. 1959. novembertől a SZOT elnökségi tagja, 1963. május 12-étől főtitkára, 1965. június 28-ától 1966. december 19-ig elnöke is. 1966. december 3-ától az MSZMP Központi Ellenőrzési Bizottság elnöke, 1982. júniusban nyugdíjazták.  1957. június 29. és 1966. december 3. valamint 1982. június 24-étől haláláig az MSZMP Központi Bizottság tagja, 1962 és 1966 között a PB póttagja. 1958. november 16-ától haláláig országgyűlési képviselő; 1967. március 19-ig a Hazafias Népfront budapesti és Nógrád megyei listájáról került be, majd 1967-től 1980. március 6-ig Nógrád megye 1. számú, majd 2. számú egyéni választókerületében jutott mandátumhoz.