Rákospalota, 1911. április 6. –Budapest,  1993. január 12.

Apja MÁV raktári munkás volt. A polgári iskola első osztályának elvégzése után napszámosként dolgozott, majd 1924 és 1927 között szabóinas volt. 1928-től 1945-ig szakmájában dolgozott. Belépett a szabók szakszervezetébe – 1945 után a Ruházati Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja volt – majd a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1932-től a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége tagja, majd titkára lett. 1935-ben kapcsolatba került a KMP-vel. 1942-ben az MSZDP rákospalotai szervezete végrehajtó bizottság tagja lett. 1939 és 1941 között részt vett a kárpátaljai, erdélyi bevonulásban, majd a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni háborúban. 1944 novemberében csatlakozott a szovjet csapatokhoz, belépett az új demokratikus honvédség 1. hadosztályába. Leszerelése után 1945-1946-ban a XIV. kerületi nemzeti bizottság, a rákospalotai képviselőtestület tagja. 1945. augusztusban az MKP XIV. kerületi szervezet titkára, majd a párt Veszprém megyei pártbizottság munkatársa. 1947-től az MKP, majd MDP Csanád vármegyei szervezetének titkára. Az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Csongrád-Csanád megyei listájáról bekerült a törvényhozásba. 1950. márciusban a Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai osztályvezetőjének és a főkapitány politikai helyettesének nevezték ki. 1953. áprilisban felmentették és kinevezték a Gyermekruhagyár igazgatójává. 1954. novemberben lett Budapest Főváros II. kerületi tanács VB elnöke. 1951 és 1956 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi tanulmányokat folytatott. 1957. novembertől tanult szakmájában dolgozott, előbb ruhaipari igazgató, majd 1965 és 1970 között a Vörös Október Férfiruhagyár vezérigazgatója volt.