Gyöngyösszentkereszt, 1911. július 12. – Csáford, 1969. május 31.
Apja cipész volt. Szombathelyen végezte a polgári négy osztályát, majd mezőgazdasági szakiskolába jelentkezett. Tanulmányai befejezése után Kám községben vendéglőt nyitott, amelyet három évvel később, 1937-ben hentesüzlettel bővített. Emellett 3 hektár saját földjén és 25 hektár bérelt területen gazdálkodást folytatott. A helyi közéletbe az 1930-as években kapcsolódott be; részt vett a KALOT tevékenységében, szervezte az aranykalászos gazdamozgalom tanfolyamait. 1944. október 15-e után Kőszeg–Írottkőn katonai szolgálatot teljesített, 1945 márciusában alakulata felbomlott, akkor hazatért. A háború befejezése után előbb vendéglőjét vezette tovább, majd annak államosítása után állatkereskedő lett. Közeli ismerősei a Független Kisgazdapártba hívták, de nem lépett be. 1947 nyarán a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. augusztusi 31-i országgyűlési választásokon Zala megyei jelöltként pótképviselővé választották. 1948. augusztus 4-én behívták a törvényhozásba. A DNP önfeloszlatása után, 1949. február elejétől párton kívüli képviselő. 1951-ben feljelentési kötelezettség elmulasztása címén Csáfordon letartóztatták, majd a következő évben államellenes bűncselekmények vádjával 5 év börtönre ítélték. 1952. júliustól a Fő utcában, Márianosztrán, majd Oroszlányban tartották fogva. 1954-ben kiszabadult ki, ezután a felesége nevén maradt földön gazdálkodott. Amikor 1956. november 1-jén a Demokrata Néppárt megyei szervezete újjáalakult, a párt ideiglenes megyei és városi vezetősége társelnöke lett. Mint a Zalaszentgróti Járási Nemzeti Bizottság elnöke a megyei forradalmi bizottságba is bekerült. Ezért 1957 tavaszán ismét letartóztatták, a Zala Megyei Bíróság 1957. szeptember 14-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése miatt elítélte. 1958. május 28-án a Legfelsőbb Bíróság másodfokon büntetését tizenkét év fegyházra emelte. Vácott, Kaposvárott, Márianosztrán raboskodott, 1963-ban egyéni kegyelemmel szabadult Zalaegerszegről. Kiengedése után a tapolcai borpincében segédmunkás volt, később egy tihanyi étteremben pincér lett. Idénymunkája mellett bérelt földön gazdálkodott.