Endrőd, 1907. augusztus 20.–Budapest, 1981. június

Apja mészáros, majd altiszt volt. Elemi iskolái után kifutó, 15 éves korától vasesztergályos szakmát tanult a Magyar–Belga Fémipari Vállalatnál. 1927 és 1929 között a Weiss Manfréd Gyárban, majd kisüzemekben dolgozott. 1939-től művezető volt. 1925-től vett részt a munkásmozgalomban. 1934-től a KMP tagja. 1945 előtt az MSZDP rákoshegyi szervezetének az ifjúsági titkára, 1930-tól MSZDP tag, a vasasszakszervezet esztergályos szakosztályának a szervező bizottsági tagja, részt vett a kivált esztergályosok szervezetében. 1941-től megszakításokkal katona volt, részt vett a kárpátaljai és erdélyi bevonulásban. 1944. szeptemberben megszökött, a Békepárt rákoshegyi szervezetének titkára, a rákoshegyi ellenállási mozgalom egyik vezetője és irányítója volt. 1945-ben az MKP Esztergom-Komárom megyei titkára, 1946-ban szakmájában dolgozott, majd a vasasszakszervezet versenyinstruktora, a szakszervezetek észak-magyarországi titkára, 1948-1949-ben a diósgyőri vasgyár párttitkára volt. 1945 elején és 1946-ben a Rákoshegyi Nemzeti Bizottság tagja. 1949-1950-ben az Országos Tervhivatal ellenőrzési főosztály vezetője. Az Újításokat Kivitelező Vállalat, igazgatói székéből a Ganz Villamossági Gyár gyárrészleg vezetője lett. Rövid ideig MTH ipari osztály vezetője, majd 1953-ban visszahelyezték korábbi munkahelyére. 1956-ban leváltották, novemberben a Műszaki Fordító Iroda miniszteri biztosa, majd 1957. októberig igazgatója volt. 1957. novembertől az MSZMP XVII. kerületi Bizottság első titkára volt. 1959. február után a Nyomdagépipari Javító Vállalat  igazgajaként dolgozott.