Felsőgalla, 1914. november 2. – Budapest, 1972. július 13.

Apja szabósegéd volt, családjával Franciaországba vándorolt ki 1924-ben. Visszaköltözésük után a soproni tanítóképzői intézetben tanítói oklevelet szerzett 1937-ben, majd Tatabányán alkalmi munkás, napidíjas írnok volt 1940-ig. A budapesti Protestáns Árvaház, majd az óradnai elemi iskola tanítója 1941-es katonai behívásáig. 1943-tól a kisilvai, a szeghalmi elemi iskolában, majd 1946–1947-ben a marcali polgári iskola, 1946 és 1950 között az oroszlányi polgári iskola tanára volt.  1950-től a Magyar Írók Szövetsége lektorátusának vezetője, 1951 és 1954 között a Magyar Írók Szövetsége főtitkára, majd a Lapkiadó Vállalat szerkesztője és a Csillag főszerkesztője 1956-ban. Tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak, 1947. márciusban lett a Magyar Kommunista Párt tagja, majd MDP tag volt. A forradalom és szabadságharc után 1959-ig állástalan volt, majd a fővárosban gimnáziumi tanár és nevelő. 1970-től haláláig a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. A Rákosi-korszak egyik legismertebb, ünnepelt költője volt, az 1950-es évek közepétől megkezdte korábbi felfogása korrekcióját; Kossuth-díjat 1950-ben és 1953-ban kapott. 1953. május 17-én a Magyar Függetlenségi Népfront Komárom megyei listáján országgyűlési képviselővé választották, 1957. május 9-én jelentették be a törvényhozásban mandátumáról történő lemondását.