Miskolc, 1898. június 26. – Budapest, 1963. március 24.

Hat elemit végzett, vasesztergályos segédlevelet szerzett.  A Diósgyőri Vasgyár szakmunkása 1917-től; közben a Tanácsköztársaság idején vöröskatona, majd román hadifogságba esett. 1924-től a miskolci villanytelep vasesztergályosa volt. 1917-ben belépett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, az MSZDP miskolci szervezetének és a vasasszakszervezet miskolci csoportjának vezetőségi tagja 1922-től volt. A hatóságok internálták 1941-ben és 1944-ben, az ország német megszállása után a Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéja (MOKAN–komité) egyik szervezőjeként részt vett a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban. 1945-től a miskolci nemzeti bizottság és törvényhatósági bizottság tagja, az MKP Miskolcon megválasztott ideiglenes nemzetgyűlési képviselője 1944. decembertől. A Szakszervezeti Tanács Borsod vármegyei titkára 1949-ig, majd a Munkaerő Tartalékok Hivatalának helyettes titkára 1951-ig, egy budapesti ipari tanuló-intézet igazgatója 1951-1952-ben. 1953-ban Bp. XV. kerületi Tanács VB-elnökévé nevezték ki, fiának a forradalomban játszott szerepe miatt 1957-ben nyugdíjazták.