Budapest, 1910. december 20. – Zürich, 1977. október 30.

 Apja orvos volt. A berlini egyetemen tanult, a budapestii Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett 1935-ben. Előbb a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatójának titkára 1939-ig, majd cégvezető 1942-ig ezután igazgatóhelyettes, majd vezérigazgató 1945 és 1948 között. 1945 után a legjelentősebb, a német megszállás alatt külföldre menekült Chorin–Kornfeld–Weiss család magyarországi képviselője. A Független Kisgazdapártnak 1945-től, a Magyar Szabadság Pártnak 1947. januártól volt tagja. 1945. november 4-én az FKgP országos listájáról nemzetgyűlési pótképviselővé választották, behívására 1946. július 31-én került sor. 1948-ban a kommunista előretörés miatt elhagyta az országot, a brazíliai São Paulóban telepedett le, ahol különböző vállalatok igazgatójaként tevékenykedett Az emigráció politikai életébe bekapcsolódva 1949-től a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt.