Hajdúszoboszló, 1906. november 11. – Budapest, 1972. augusztus 29.

Apja földműves volt, az első világháborúban elesett, anyja folytatta a gazdálkodást. A négy elemit és a polgárit szülővárosában járta ki, majd a debreceni Fazekas Mihály Főreáliskolába íratták be. Érettségi vizsgái után, 1925-ben a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar és francia szakon folytatta tanulmányait. Professzorai javaslatára két éves vallás- és közoktatási minisztériumi ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on tanult. 1940-ben doktori vizsgát tett magyar irodalomból. Az egyetem befejezése után rövid ideig egy nyelviskola tanára, majd öt éven keresztül a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban, majd a felső kereskedelmi iskolában tanított. 1936-ban a debreceni egyetem Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumában kapott állást. 1943-ban előbb a debreceni tankerületi főigazgatóságon, majd a fővárosban az Országos Köznevelési Tanácsnál dolgozott. Tevékenyen részt vett a tiszántúli város szellemi életében. Tagja lett a Csokonai Körnek és az Ady Társaságnak. 1945 tavaszától a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársa; előbb a pedagógiai, majd az elnöki főosztály vezetője lett. Belépett a Nemzeti Parasztpártba; 1947. március 18-ától a minisztérium parasztpárti szervezetének vezetője. A párt nagy-budapesti szervező titkára, majd elnöke. 1947 áprilisában kinevezték államtitkárnak; feladatai közé a művelődéspolitika és a köznevelés demokratikusabb kereteinek kidolgozása tartozott. 1947. áprilisban megalakult a parasztpárt kultúrpolitikai bizottsága, ennek vezetésével őt bízták meg, emellett az 1947. április 24-én megalakított kormánypolitikai bizottságnak is tagja lett. 1947. novemberben beválasztották a párt politikai bizottságába s ezzel együtt más vezető testületeknek is tagja lett. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a nagy- budapesti listáról került be a törvényhozásba. 1949 áprilisában a NPP elsorvasztásának idején vált meg állásától, elvállalta a debreceni Egyetemi Könyvtár vezetését. 1952 és 1954 között az MTA Elnöksége felkérésére az Akadémiai Könyvtár munkáját is irányította. 1956-ban a fővárosba költözött családjával, mert kinevezték az ELTE Bölcsészettudományi Kar könyvtártudományi tanszékének vezetőjévé. Az 1960-as évektől a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke volt.