Budapest, 1913. december 16. – Budapest, 2000. augusztus 19.

Édesapja gazdálkodó volt. Az elemi iskolát Szákon végezte, majd a tatai piarista főgimnáziumba került, ahol 1931-ben érettségizett. Ezután a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem (1934-től József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Mezőgazdasági Karának hallgatója, ott szerzett 1935-ben gazdasági mérnöki oklevelet. 1938-ban elvégezte a Kereskedelmi Akadémia erdészeti tanfolyamát. Első munkahelye a Hatvani Cukorgyár Rt. volt, ahol 1936-1939 között gazdasági tisztviselő. 1940-1941-ben a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal csoportfelügyelője. 1941-ben visszatért a cukoriparba, a Magyar Cukoripari Rt. vidéki kirendeltségeinél dolgozott 1945-ig. 1937-1945 között tagja az Országos Gazdasági Egyesületnek. 1938-tól 1945-ig a Független Kisgazdapárt Nógrád vármegyei szervezetének főtitkára volt. Bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába. 1942. március 15-én részt vett a Petőfi szobornál rendezett antifasiszta tüntetésen. A háború után segítette a kisgazdapárt újjászerveződését Nógrád megyében. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon pótképviselővé választották; 1946. január 20-án behívták a nemzetgyűlésbe. 1946. március 12-én az FKGP Elnöki Tanácsa húsz társával együtt kizárta a pártból. A Magyar Szabadság Párthoz csatlakozott, de mivel úgy látta, hogy ez a párt nem helyez elég súlyt a paraszti tömegek megnyerésére, visszalépett a FKGP-ba. 1947. februárban több társával együtt végleg kilépett a kisgazdapártból. 1947 nyarán a Demokrata Néppárt Nógrád megyei szervezője, az 1947. augusztus 31-i választásokon országgyűlési képviselővé választották, 1948. novemberben lemondott mandátumáról. 1950. januárban a közellátást veszélyeztető bűntett vádjával a Balassagyarmati Járási Bíróság 6 havi börtönre ítélte. Családjával együtt kilakoltatták és kitelepítették. 1950-ben apósa után megmaradt 96 holdas birtokát – amelyen 1945 után gazdálkodott – elvették. A kitelepítésből visszatérve 1951-ben Visegrádra költözött, fizikai munkát vállalt a Váci Magasépítő Vállalatnál, majd a Pilisi Állami Erdőgazdaság esztergomi kirendeltségén dolgozott, előbb adminisztrátor, majd erdőgazdasági mérnök. 1956-ban a szentendrei járás Nemzeti Bizottságának elnöke, ezért 1957-ben a Szentendrei Járási Bíróság izgatás vádjával 20 havi börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtotta, 8 hónapot töltött le Baracskán és Mátyáspusztán. Nem rehabilitálták. 1975-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjazása óta is tovább dolgozott az erdőgazdaságnál, vadkárbecsléseket végzett. Megalakulása óta tagja a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságnak, majd miután újjáalakult az FKGP, felújította tagságát. Az 1990. évi választásokon az FKGP országos listáján került be a parlamentbe.