Nagylak, 1884. január 28. – Makó, 1955. május 29.

Apja bognármester. Jogi diplomája megszerzése után, 1911-ben Nagylakon lett ügyvéd. Egy évvel később a szomszéd választókerület időközi választásán köztársasági programmal beválasztották a megyei törvényhatósági bizottságba. 1913-ban, az általános választáskor újraválasztották. Ő volt Magyarországon az első, aki köztársasági programmal politikai jellegű megbízást kapott. A hatalom nehezményezte is a köztársaság eszméje melletti nyílt és határozott kiállását: 1914-ben politikai izgatásért rövid fogházbüntetésre ítélték. Az 1920-as években Makón nyitott ügyvédi irodát. Bekapcsolódott a város társadalmi, politikai életébe; tagja lett a Függetlenségi és 48-as Kossuth Pártnak. A pártkeretek bővítésére 1928-ban Újvárosi Társaskör néven egyesületet szervezett. A korábbi pártelnök halála után, 1930-ban ő lett a pártvezér. Népszerűségét jelzi, hogy a Makó és Vidéke Hagyma és Zöldségtermelők Egyesületének is ő volt a választott elnöke. Makó város képviselő-testülete őt jelölte küldöttnek a New Yorkban felállított Kossuth-szobor ünnepélyes leleplezésére. Mivel a királyság intézménye elleni lázítás miatt éppen bűnvádi eljárás alatt állott, az igazságügy-miniszter utasítása értelmében nem kapott útlevelet a kiutazáshoz. Befolyása a város társadalmi és politikai életére 1932-ben tovább növekedett, amikor a képviselők a hivatalos városvezetés minden mesterkedése ellenére megválasztották a város ügyészévé. Az 1935-ben tartott országgyűlési választáson pártbarátai és tisztelői rábeszélésére elvállalta a képviselőjelöltséget, de a hatóságok segítségével a kormánypárti jelölt győzött vele szemben. A Márciusi Frontba tartozó népi írók is igyekeztek bevonni a mozgalomba a makói Kossuth Pártot, de mindenek előtt személy szerint őt. 1944. április elején nyugdíjba kényszerítették, s mint állam- és közbiztonsági szempontból veszélyes egyénnek hetenként kétszer jelentkeznie kellett a rendőrségen. A Makóra 1944. szeptember 26-án bevonult szovjet katonai parancsnokság – szorgalmazva a városi közigazgatás mielőbbi beindulását – a helyi kommunisták javaslatára őt bízta meg a polgármesteri teendők ellátására hivatott városparancsnok tisztével. Ragaszkodott a maga Kossuth Pártjához, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben – ahová az összes makói párt jelölésével került be – is azt akarta képviselni. Mivel erre nem volt mód, párton kívüliként nyert mandátumot. 1945 tavaszától lassan kiszorult a város vezetéséből; 1945. március 28-án a vármegye tiszteletbeli főügyészévé választották. Az 1945. november 4-i választások előtt, mivel a Kossuth Párt létezését nem ismerték el, megalakította a városban a Polgári Demokrata Párt szervezetet, s annak a programjával indult, mandátumhoz azonban nem jutott. Állásából elbocsátották, a nyugdíjat is megvonták tőle.