Nyírgelse, 1909. január 8.–Hamilton, Ontario, Kanada, 1975. december 30.

Értelmiségi családban született. Teológiai tanulmányokat végzett Esztergomban, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán kánonjogi doktorátust szerzett. 1933. december 6-án pappá szentelték. 1934-ben püspöki irodai fogalmazó, majd 1934-1936-ban, mint ösztöndíjas Rómában, a Pápai Jogi Intézetben folytatta kánonjogi tanulmányait. Emellett a bizánci kereszténység és Magyarország kapcsolataira vonatkozó levéltári kutatásokba kezdett. Hazatérte után, 1937-tôl szentszéki jegyző. 1939-től Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök titkára, 1940-től püspöki tanácsos, majd 1942-ben székesegyházi kanonok lett. A nyíregyházi szeminárium tanára. A Görög Katolikus Élet, majd a Görög Katolikus Szemle szerkesztője. A második világháború alatt számos üldözött embert megmentett. Nyíregyháza felszabadítása után, 1944. október 21-étől a görög katolikus egyház részéről az ideiglenes városi tanács, majd december 9-étől a Szabolcs Vármegyei Nemzeti Bizottság tagja. 1944. november 8-ától december 19-ig az első demokratikus magyarországi lap, a Magyar Nép felelős szerkesztője és kiadója. 1945. áprilistól a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség nyíregyházi szervezetének az elnöke és Szabolcs vármegye főtanfelügyelője. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba. 1945. november 4-én a Szabolcs és Szatmár–Bereg vármegyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. 1946. májustól a Szabolcsi Kis Újság szerkesztője és felelős kiadója. 1947 őszén ösztöndíjjal Rómába utazott, a Vatikán levéltárában folytatott kutatásokat; nem tért vissza Olaszországból. 1949-ben Kanadába költözött, ahol 1950-ben Borecky Izidor torontói püspök kinevezte a hamiltoni görög katolikus magyar gyülekezet első parókusává. 1956-tól az ottani magyar esperesi kerület első esperese. 1959-től pápai prelátus. A nyugati politikai emigrációban nem játszott komolyabb szerepet, de 1949-tôl 1956-ig tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak.