Csongrád, 1900. január 9. – Csongrád, 1983. október 5.

Apja földmunkás volt. Négy elemi és három polgári iskolai osztály elvégzése után nyomdászinas lett Csongrádon, majd Budapesten, de a szakmát végül nem tanulta ki. 1916-ban csatlakozott a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségéhez. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, 1918-ban szerelt le. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona, részt vett a felvidéki hadjáratban.

A kommün bukása után kubikosként dolgozott az ország különböző részein. 1922-ben ismét tagja lett a földmunkások szakszervezetének, 1925-től a csongrádi földmunkáscsoport elnökeként bekerült a szövetség országos választmányába, a földmunkásszövetség 1929. májusi közgyűlésén vándortitkári megbízatást kapott. 1929-ben beválasztották Csongrád városképviselő-testületébe. Az 1930. január 30-i csongrádi munkanélküli-tüntetés vezetője és szónoka. 1936 és 1940 között a tiszántúli szociáldemokrata pártszervezetek főállású területi titkára Békéscsabán. 1942–1943-ban ismét katonai szolgálatot teljesített.

1944 októberében Csongrádon megszervezte a polgárőrséget és az ideiglenes intézőbizottságot. 1944. decembertől az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, a városi nemzeti bizottság valamint a képviselő-testület tagja. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének a titkára. 1945. augusztus 20-ától az országos vezetőségben dolgozott. 1945 márciusától a harminctagú földigénylő bizottság tagja, áprilisban a földmunkásszövetség elnöki tisztével bízták meg, emellett az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke volt. 1945. december 2-ától a Szakszervezeti Tanács tagja. 1945. november 4-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog megyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. Az 1947. január–februári kongresszuson is megőrizte tagságát az országos pártvezetőségben, majd augusztus 31-én régi kerületéből újra bejutott a törvényhozásba. 1948. április 26-án megfosztották a mandátumától, többi funkcióját is elvesztette. Visszatért Csongrádra, 1960. évi nyugdíjazásáig ismét kubikos.