A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  András herceg feleségül veszi Gertrúdot, IV. Bertold isztriai és krajnai őrgróf, merániai (tengermelléki) herceg leányát. | Két provence-i trubadúr: Peire Vidal és Gaucelm Faidit megfordul Imre király udvarában. | Imre király felszólítja a soproni ispánt, hogy a borsmonostori apátság földjén lévő szőlők után csöbröket ne szedjenek. Ez a szabad állapotú szőlőbirtokosok jellemző szőlő utáni adójának, a csöböradónak az első előfordulása. Meghatározott, a terméstől független mennyiséget jelentett, szőlőnként 1 csöbör bort. (A 14. századtól „hegyvám”-nak nevezik ezt az adófajtát.) | III. Ince pápa felszólítja Imre királyt a boszniai bogumil eretnekség felszámolására. | Perugiai Bernát spalatói érsek Spalato és Trau városokból kiűzi a bogumil eretnekeket. Az eretnekek Boszniába menekülnek, ahol Kulin bosnyák bán védelmébe veszi őket. (A bogumilizmus a középkori Balkánon széles körben elterjedt vallási irányzat, mely nevét a hagyomány szerinti alapítójáról, bizonyos Bogumil papról kapta. Tanításai rokonságot mutatnak a keresztény ókor több gondolatrendszerével. A bogumilizmus híveinek a kereszténység alaptételeit sajátosan értelmező felfogására egyfajta kettősség jellemző: Isten szellemi világa áll örök harcban az ördög által irányított anyagi világgal, mely utóbbihoz tartozónak tekintették az egyházat is. A bogumilizmus hatást gyakorolt több nyugat-európai eretnekmozgalomra.) | Imre király és András herceg Gergely pápai legátus előtt kibékül. Imre király is felveszi a keresztet, András herceg pedig visszakapja dalmát–horvát hercegségét. | Magyarország népessége 1–2 millió fő (a szélső értékek két különböző mai becslés eredményén alapulnak). | Megkezdődik a gyulafehérvári székesegyház román stílusú átépítése. (Befejeződik 1241 előtt.) | III. Béla nagyszabású építkezéseket folytat Esztergomban. A Géza fejedelem és Szent István király korából származó előzményeken épült palotából ismert és töredékesen fennmaradt a lakótorony egy része és a legkésőbb elkészült palotakápolna. Az előbbihez kapcsolódó toldaléképítmény alsó szintjén található az ún. Szent István-terem, egy középső márványoszlopra támaszkodó boltozattal lefedett helyiség, amelyről a 19. században azt hitték, hogy Szent István születésének helye volt, ezért itt kápolnát rendeztek be. A felette lévő, sarokoszlopokra támaszkodó, szalagbordás keresztboltozattal fedett helyiség az ún. Trónterem. | Imre király átszervezi a királyi tanácsot, mert eddigi nádora, Mog fegyveres támadást készített elő ellene. |