A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  III. Béla prépostságot alapít az erdélyi Szebenben. | III. Béla ciszterci apátságot alapít Pásztón. (A monostorba az 1184-ben alapított pilisi apátságból érkeznek szerzetesek.) | II. Izsák bizánci császár és – az I. Mánuel bizánci császár halála óta a Balkán-félszigeten terjeszkedő – Nemanja István szerb nagyzsupán háborúját lezáró békével a Bizánci Birodalom elismeri a szerb államalakulat önállóságát. | Akkon ostrománál német zarándokok ápolórendet alapítanak, amely 1198-ban Német Lovagrenddé alakul. (→ 1211) | Velence és III. Béla megújítja a fegyverszünetet. | Fürdés közben a Szalef patakba fullad I. (Barbarossa) Frigyes, a harmadik keresztes hadjárat egyik vezére. | II. Izsák bizánci és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár Adrianopoliszban III. Béla közvetítésével békekötéssel zárja le a keresztesek és a bizánciak ellenségeskedését, így elhárul az akadálya annak, hogy a bizánci flotta átszállítsa Kis-Ázsiába a német kereszteseket. | I. (Barbarossa) Frigyes követei a karácsonyt Óbudán ünneplő III. Béla előtt ellenségeskedéssel vádolják a magyar király vejét, II. Izsák bizánci császárt. | III. Béla utasítására a magyar keresztesek többsége Adrianopolisz vidékéről visszafordul. (Feltehetően a magyar király így akarta elejét venni annak, hogy alattvalói belekeveredjenek a bizánciak és a keresztesek között kirobbant konfliktusba.) | A magyarországi fogságból megszökött Vlagyimir fejedelem lengyel segítséggel elfoglalja Halics trónját; András herceg (III. Béla király fia) Magyarországra menekül. (→ 1188 tavasza) |