A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. Géza király ifjabb fiát, Bélát a horvát és dalmát területek élére helyezi. | II. Géza öt évre békét köt I. Mánuel bizánci császárral. | III. Sándor pápa engedélyezi II. Gézának, hogy az érseki palástot (pallium) ő adja át az új érsekeknek; a magyar király viszont lemond arról a jogáról, hogy főpapokat nevezzen ki és helyezzen át. (→ 1169. az év folyamán) | II. Géza – Lukács esztergomi érsek ösztönzésére – III. Sándor pápa pártjára áll. Döntéséről értesíti VII. Lajos francia királyt, és szövetséget ajánl neki I. (Barbarossa) Frigyes ellen. | Megalakul a „Hanza”, az északi-tengeri városok kereskedőinek szövetsége. (→ 1176. május 29.) | II. Géza király másik testvére, László herceg – fivéréhez, Istvánhoz hasonlóan szembekerülve a királlyal – Bizáncba távozik. | A toulouse-i zsinaton az angol, francia és hispániai püspökök III. Sándor pápa mellé állnak. | I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár követe, Dániel prágai püspök megkísérli ura és IV. Viktor (ellen) pápa oldalára állítani II. Gézát, aki azonban nem kötelezi el magát egyik fél mellett sem. | A páviai zsinat III. Sándor pápával szemben az I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár támogatását élvező IV. Viktor ellenpápát ismeri el. | I. Mánuel bizánci császár unokahúgát, Máriát István herceghez (II. Géza magyar király öccséhez) adja feleségül. |