Nagydorog, 1897. június 18. – Szekszárd, 1979. január 22.

Középparaszti családból származott. Hat elemit végzett. Az első világháborúban 1915-től katona az olasz fronton; megsebesült, négy kitüntetést kapott. Hazatérte után a nemzeti hadseregben is szolgált. 40 kat. hold földjén mintaszerűen gazdálkodott. A helyi gazdakör és a hitelszövetkezet alapító tagja, mint a gazdakör elnöke a hitelszövetkezet igazgatósági tagja. A községi legeltetési társulat elnöke (1929–1936), később díszelnöke volt. 1934-től 1944-ig az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara alelnöke s egyben az Országos Mezőgazdasági Kamara tagja, amelynek képviseletében 1942-től 1944-ig a felsőház póttagja.

1930-tól, alapításától kezdve a Független Kisgazdapárthoz tartozott. Egyik szervezője az 1930. januári felsőnyéki ellenzéki gazdakongresszusnak. Tolna vármegyében a párt egyik szervezője, a vármegyei elnökség tagja. Részt vett a függetlenségi és az ellenállási mozgalomban. 1944-ben a közelben rejtőzködő szociáldemokrata Szeder Ferenccel és Kéthly Annával tartott kapcsolatot.

1945 januárjában Taksonyi Jánossal együtt kezdett hozzá a kisgazdapárt újjászervezéséhez. 1945. június 24-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1945. november 4-től Baranya és Tolna vármegyei választókerületből a nemzetgyűlés tagja. Bekerült a Tolna vármegyei törvényhatósági bizottságba is (1945–1946). 1945. augusztus 26-tól az FKGP Tolna vármegyei szervezetének alelnöke, 1947. december 8-tól ügyvezető alelnöke, 1948. május 11-től elnöke. 1950-ben kuláklistára tették, többször is börtönbüntetéssel sújtották, 1949-ben hat hónapot, 1950-ben négy hónapot kapott. 1956-os tevékenysége miatt két évig rendőri felügyelet alatt állott. 1957 márciusában rövid időre fiával együtt le is tartóztatták, a paksi börtönbe szállították, ahol több megyei kisgazdapárti vezetőt fogva tartottak. 1960-ban az elsők között lépett be a helyi termelőszövetkezetbe. 1970-ben ment nyugdíjba.

< Prev		Next >