Kecskemét, 1911. augusztus 10. – Budapest, 1976. október 27.

Két polgári végzett, majd géplakatos szakmát tanult. Kisebb üzemekben dolgozott, kitanulta az elektromos hegesztő szakmát. 1936-ban bekapcsolódott az illegális kommunista párt segélyezési akciójába. Sztrájkmozgalmakban való részvétele miatt több munkahelyéről elbocsátották, 1944-ben a Kőbányai Zománcáru Gyárban kapott munkát. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, üzemi párttitkár lett. 1947-ben hat hónapos pártiskolát végzett, majd kinevezték a salgótarjáni Acélgyár igazgatójának. 1949. februártól a MÁV Járműjavító Iparigazgatóság vezetője volt, 1951. márciusban lett a Földművelési Minisztériumba Gépállomási Főosztály vezetője. 1953. októberben az Ipari Láncgyár igazgatója lett. 1955. februártól az Óbudai Hajógyár igazgatója. 1956. februártól az MDP Budapesti Pártbizottságán ipari instruktor, 1956. decembertől az MSZMP Budapesti Intéző Bizottság tagja, 1957. március-április hónapban vezetője, majd 1959 végéig titkára volt.  Ekkor kinevezték a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság általános elnökhelyettesének. 1957. június 29. és 1962. november 24. között az MSZMP Központi Bizottság tagja volt. Beosztásából 1963. márciusban felmentették és a KGM Szerelvényellátó Vállalat igazgatóhelyettesének nevezték ki, innen nyugdíjazták 1973-ban. 1958. november 16. és 1967. január 28. között a Hazafias Népfront budapesti listájáról országgyűlési képviselőnek választották.