Páli, 1898. január 5. – Győr, 1964. június 12.

Szülei földműveléssel foglalkoztak. Hat elemit végzett, majd gazdálkodni kezdett. Az első világháborúban, 1916-tól az olasz és a román fronton harcolt. 1919-1920-ban tagja volt a nemzeti hadseregnek. Hazatérte után továbbra is gazdálkodásból élt, 1938 és 1941 között a fővárosban, a Precíziós Szerszámgépgyárban betanított munkás volt. 1945. áprilisban a Magyar Kommunista Párt páli szervezetének alapító tagja. A földosztáskor kapott 5 kat. hold birtokot kapott és örökölt valamint bérelt földek megműveléséből tartotta el családját. Beválasztották a helyi képviselőtestületbe, 1946-ban a Sopron megyei törvényhatósági bizottságba, majd a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége helyi elnöke lett. 1945-1946-ban az MKP beledi körzeti titkára volt. 1947-ben az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége vezetőségi tagjává választották. Az 1947. augusztus 31-én megrendezett választásokon az MKP Győr-Moson és Sopron megyei listájáról került be a törvényhozásba, amelynek élete végéig tagja maradt. Egy ideig az országgyűlési képviselőcsoport vezetője. 1947-ben a vármegyei törvényhatósági bizottságba is beválasztották. A munkáspártok fúziójakor az MDP, majd az MSZMP tagja lett. 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront vármegyei vezetőségének, majd a Hazafias Népfront megyei irányító testületének volt tagja. 1950-ben maradék földjével belépett a Páliban megalakult Sarló Kalapács Termelőszövetkezetbe. 1951-ben családjával a megyeszékhelyre költözött, az MDP Győr-Sopron megyei pártbizottság szövetkezeti osztályán politikai munkatárs volt. Felsőfokú párttanfolyam elvégzése után a kapuvári járásban folyó termelőszövetkezeti szervezést ellenőrizte. 1956-ban a csornai mezőgazdasági technikumban érettségi vizsgát tett. 1956-ban a Győr-Sopron megyei Terményforgalmi Vállalat személyzeti előadója volt. 1958-ban nyugdíjazták. Betegségéig a Hazafias Népfront panaszirodájában dolgozott társadalmi munkában.