Budapest, 1874. augusztus 24. – Budapest, 1948. november 9.

Az öt elemi elvégzése után lakatosinasnak ment, később a villanyszerelő-mesterséget is kitanulta. Két szemesztert végzett a budapesti felsőbb rajziskolában. Ifjúkorában bejárta Európát, évekig élt Londonban, ahol a Workingman College munkáskollégiumában tanult, valamint a cambridge-i Ruskin College hallgatója volt. 1893 óta volt tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, 1895-ben az óbudai Munkásképző Egylet elnöke lett. Angliából hazatérve bekapcsolódott a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége megalapításába, 1904-től tizenöt éven át a szakszervezet titkára. Emellett 1900 és 1908 között megszakításokkal megválasztották a szociáldemokrata párt vezetőségi tagjává és 1925-től 1939-ig az angyalföldi pártszervezet végrehajtó bizottsági elnökévé. Az első világháború idején a háborús bizottságok – így az ipari munkások élelmezési bizottsága és a munkásügyi panaszbizottság – munkájában vett részt. 1919-ben a Károlyi-kormány a Diósgyőri Vas- és Acélgyárba küldte munkaügyi és termelési biztosnak. A kommün után letartóztatták, vádemelést követően a zalaegerszegi internálótáborba vitték. Szabadulása után visszatért a közéletbe, 1920. augusztusban tagja a pártküldöttségnek, amely Teleki Pál miniszterelnökkel tárgyalt az egyesülési és gyülekezési jogról és az internálási rendelet eltörléséről tárgyalt. Először 1924. június 30-án lett nemzetgyűlési képviselő, 1944-ig képviselő volt, valamennyi alkalommal Győrben szerzett mandátumot. Magyarország német megszállása után a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, szerencsés módon 1944. augusztusban hazatért. 1945-ben ismét tisztséget vállalt a vasasszakszervezetben, kinevezték a Községi Élelmiszerüzem aligazgatójává. 1945. június 24-én, a Dunántúlon választották be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, szeptember 6-ától a Nemzetgyűlés háznagya. 1945. november 4-étől a Győr-Moson és Sopron vármegyei SZDP–listáról nemzetgyűlési, illetve 1947. augusztus 31-étől országgyűlési képviselő. A pártegyesítés során, 1948. júniusban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába, az egyesülés után néhány hónappal érte a halál.